Jenei Norbert - Édesanyámhoz

Te jóságos asszony, ki engem elfogadtál
Tápláltál, pazarolva híres szereteted
Isten ajándékául erre a világra hoztál
Vétkeimet ellened bocsásd meg!

Tudatlan gyermekként be nem láttam
Pedig törődésed olthatatlan mécsbele
Nekem csak jót fénylett mindig bátran
Mutatta az utat a rosszból a jó fele.

Anyák édes napján elődbe térdelek
Hangom elcsuklik tetteid sorolva
Megköszönni ezeket úgy sem lehet
Csak lépkedem utamon sorra botolva.

Annyi nehéz kínban velem maradtál
Lázas álmaim virrasztva lested szüntelen
Ha fáztam, lényeddel gondosan betakartál
Imádságod Istenhez szállt bűntelen.

Mit mondhatnék, elfogytak a szavak
Tetteim beszéljenek hát mostantól
Drága, dolgos kezed arat, csak arat
Megcsókolom, s jobb leszek holnaptól

Tudom, hogy engem te mindig szeretsz
Akárcsak Mária az ő Jézuskáját
Szeretet jászlába bele fektetsz
És dúdolod az anyák imádságát.