Oláh Józsefné Katika: A fecske és a halacska

A fecske nagyon szomjas lett
Folyóra vizet inni ment.
De közelebb volt egy tavacska
A nap színeivel játszik rajta.

Éppen belekortyolt a vízbe
Mikor egy halacska úszott feléje
Pikkelyei ezüstként ragyogott-csillogott kis testén
Bugyborékolt valamint.
De fecskénk nem értett semmit.
A mesében minden másképp van
Az állatok megértik egymás nyelvét
Ez kétséget nem hagy.
A fecske: Szép a palástod.
A halacska: Úri a frakkod.
A fecske: de jó neked itt lubickolsz a vízben egész nap
A halacska: tudsz repülni egyik országból a másikba
Nagyon nehéz utazónak lenni, csak repülni, repülni, nehéz koncentrálni.
Halacska: mi az?
Fecske: követni az irányt nem eltéveszteni.
Halacska: szimpatikus vagy nekem.
Fecske: A szimpatikus szó annyit jelent
Hogy tetszel nekem.
Megkérem a kezedet
Hogy enyém lehess!
Most kapsz egy puszit a csőrödre.
Nagyot ugrott a halacska
Egyenesen a partra
Majdnem megfulladt a pázsiton a halacska.
Arra ment a halőr és sopánkodott
- Újabb áldozat az orvhalászok bűne.
- Jé ez a pici méreten aluli, dobog a szíve!
Gyorsan visszadobta a tó közepébe
A fecske körözött a levegőbe,
Aztán búcsút intett és elrepült!