Török Orsolya: Újra lássalak

Csókoktól él a szerelem, mely oly nagy hatalom neked,
S oh nem lehet, hogy mindezt nélkülem.
Veled lenni érdem, hiányod kérdem, mivel érdemlem?
Rideg és kelletlen minden ezen a magányos helyen.
Csak nézem a kandallóban a tüzet,
Legalább az hozzon ebbe a házba meleget.
Emlékeimben erősen élsz,
Pedig nem láttalak nagyon rég,
Fülemben felcsendül néha a hangod,
De félek, hogy elfelejtem már arcod
Várom azt a napot, azt a percet,
Hogy újra veled legyek.
Közben leesett a dér, az első hó,
Befagyott odakint a tó,
Szeszélyes hónapokat hoz ez a tél,
Egyedül a lelkem fél.
Láttam elsiklani magam előtt a napokat, hazavárlak.
Nehéz nélküled, de nem kell, hogy félj, várok rád, míg eltelik minden éj.
Látni szeretném még két szép szemed,
És csak arra várok, hogy veled legyek.