Trombitás Istvánné Morvai Teréz - A bohóc és a móka mester

A világ szép és vidám,
Ha észreveszed a sok csodát.
Nyitott szemmel te is látod, barátom,
Hogy mennyi bohóc van ezen a világon.
Ruhája mind megannyi ámulatnak.
Szivárvány színében öltözve jót mulatnak.
Felfrissülve új ruhát ölt rét és mező.
A jókedvünk is újra jobban megnő.

Tavaszt várva a fecskék is fészkükre szállnak.
Új hírt hoznak e háznak s a kis hazánknak.
Letesszük végre a télikabátunk,
És örvendezve már nem is fázunk.
A nap is fényesen, melegen süt le reánk.
Végre felvesszük a vékonyabb ruhánk!
A pacsirták is vidáman trillázgatnak,
A cinegék ágról ágra szállva fütyülik: nyitnikék ...

Tavaszi égbolt is tisztán világoskék,
A nappalok is egyre jobban hosszabbodnak.
Rügyek, bimbók, virágok nyiladoznak.
S üde tavaszi illatok kedves mosolyt hoznak.
Újult erővel, jókedvvel szorgoskodunk.
Naplementre elfáradva istennek hálát adunk.
Korai madárcsicsergés jelzi, hogy már pitymallik.
Csendben a hajnali harangszó is hallik.

Látod, vedd észre, miért szép a világ?
Hátunk mögött hagyjuk a tegnap minden gondját.
Verőfényes napsütésben új napra munkára készen.
A bohóc és a mókamester ügyesen mindig résen.
Komédiával, kacagó vidámsággal telnek napjaik.
Tréfa, jókedv, bolondság kell, hogy elfelejtse kínjait.

Látod, rnilyen csodás a világ?
az lsten is jókedvében teremtette.
S mi, emberek egész másra vágyunk.
Másképpen képzeljük a mi világunk.
Boldogság, merre jársz, hol is van itten?
Mindenkinek adott életében szerencsét az lsten.
 

Látod, milyen csodás a világ?
Nézd csak, minden szerencse a földön hever!
Vedd észre és nézd meg, hajolj le érte!
Annyit veszel fel belőle becsülettel, amennyit bírsz,
S a kezedbe lehet a világon minden kincs,
De soha nem mondhatod, hogy semmid sincs.
 

Látod, milyen csodás a világ?
Csendben, boldogan alant röpül a madár,
S az tudja, mi a földi boldogság.
A bohóc is a bohóc ruhájában vidám,
Ha leveti, ő is ember csupán,
Mert az élet színpadán labirintusban jár a boldogság.
 

Látod, milyen sokarcú a világ?
Az állatoknak is van vedlési idejük.
Új bundát s új tollat viselnek.
A kígyó is leveti kígyóbőrét,
S újra csak kígyó lesz belőle.
Csúszva-mászva, sziszegve halad előre.
 

Látod, mitől kerek a világ?
Mindennek megvan a sora, rendje.
Hosszan sorolhatnám: a gólya mindig kelepeljen,
A kecske szüntelenül mekegjen.
Hangya szorgalmasan gyűjtögessen,
S a kis tücsök vidáman hegedülve élhessen!
 

Látod, barátom, míg élsz, tiéd a világ!
Mosolyogva, szorgalmasan, szépen, csendben.
Soha nem irigykedve vidám a világ.
Csak rajtad múlik életedben, hogy
Türelemmel mennyit bírsz elviselni belőle,
Kedves barátom ... míg tiéd a világ!

Kistelek, 2013. március 2.