Trombitás Istvánné Morvai Teréz - Napkelte, barackvirágnyílás idején

Trombitás Istvánné Morvai Teréz immáron 10 éve alkot.

E vers története:

2009. 08. 06. 13 óra: Esett az eső és a munkámat abba hagytam és ezeket az emlékeimet írtam le.
2009. 08. 19-én: A Hobbi Kiállítás ezzel az írásommal nyitották meg. Megkértek, hogy mondjam én el, de gyászolva képtelen lettem volna elmondani. A Kisteleki TV riportere mondta el helyettem.

1966 május eleje – 43 éve elmúltról emlékezés

Napkelte, barackvirágnyílás idején

Május hajnali utazás, csihegős mozdony, mely szikrázva
Szórta a kormot szerte szét.
Budapestről, az Alföldre vezetett először az utam.
Szerelmemmel, fapados kocsik, zsúfoltság, zötykölődés.
Így utaztunk az Alföld, s a boldogság felé.
Szótlanul álmosan, kéz a kézben, lestük egymás tekintetét.
De szívünk dobbanását, egy-egy mosolyt viszonozva
haladtunk tovább.
Nem gondoltam én a félhomályban, hogy dombok
mögött a messzeségben, az Alföld milyen messze van.
Gondolatom a szerelmemben, s nem a távolságban van.
De mégis egyre, s egyre hevesebben dobogott szívem.

Csengelei állomásra megérkezve, a végtelen tárult elém.
Napkeltében gyalogolva, sétálva, ballagtunk a kövesúton.
Szemem rebbent, a lelkem lángolt, az ég és a föld összeért.
Jobbról kélt a Nap, leírhatatlan színben pompázó csodás sugarak,
Mely reánk, s a barackvirágokra hulltanak.
Sótlanul némán csendben, kéz a kézben ballagva.
Hátunk mögött hagyva sok kilométert, mentünk tovább.

Soha nem láttam még szemtől szemben, a tanyavilágot,
Pusztát, s megannyi gémeskutat,
Mely az égre bámulva állt.
Kis tanyába megérkezve, szerelemben égve, vigyázva, hogy
azt mit érzek, ne lássa más, csak Istenem!
Istenben bízva általa kaptam én szerelmemet.

A látvány, tisztaság, szívből tetszett nekem.
Pompára, gazdagságra sohasem vágytam én.
Amit kértem, s amiért imádkoztam.
Az Isten megadta, s mellé sok türelmet.
A Kereszt, mit nékem adott, boldogan vittem én.
Hol küzdve, s szenvedve, de mégis könnyedén.

Boldogan gondolok Istenem
A felkelő napra, melyet nekem adtál,
Barackvirágzás idején!

Sajnos már meghalt szerelmem

De mégis, a szívemben él!