1946-ban Mogyoródon születtem a csodálatosan szép festői környezetbe, dimbes dombos csíkvölgyi patak forrása közelében.
Édesapánk tűzoltó, villanyszerelő, rádiószerelő és mozigépészként Pesten dolgozott. Édesanyánk otthon dolgozott s nevelte a hat gyermekét. Visszaemlékezve a környezetre, a kertünk olyan volt, mint valami gecemáni kert, amire szükség volt minden megtermett, gyümölcsfák is voltak.
Az udvarban volt egy kisház, abban lakott édesapánk nevelő anyja Zsuzsi mama. Példamutatóan szorgalmas és vallásos volt, napszámba járt dolgozni. Sokat tanultunk tőle, ő vitt bennünket búcsúkra is.
Bátyám után én voltam a második. Három fiú és két lány testvérem volt. Elég fiatalon rámbízták a testvéreimet, ha messzebb ment anyukám dolgozni a határba. Visszagondolván szép is volt a csintalanságunkkal együtt.
Elég hamar én is megtanultam a házimunkákat. Sütni, főzni a nagy családnak felelősség teljes feladat volt, amit nagyon szerettem. Jó érzés volt, ha valami jól sikerült. Jártam én is napszámba cseresznyét, paradicsomot, uborkát szedni, rekeszelni és még sorolhatnám.
A tanulásban nem voltam olyan, mint ahogy én szerettem volna, no persze a rajzolás, kézimunkázás elég erős oldalam volt, szerettem a szép munkát. Én is olyan voltam, mint a többi gyerek. Én voltam a mókamester, szerettem a viccelődést, a tréfát, de nem ízléstelenül. A közmondásokból, mesékből sokat tanultam. Lelki szemeimmel kerestem a példamutató embereket, észrevettem kik a képmutatóak, de ezt magamba zártam.
A vallásos élet azért jobban vonzott, szerettem templomba járni. Számomra nagyon jó érzés volt, hogy milyen sokan voltunk a templomban, igaz szegényesen, de nem számított!
Iskola végeztével én nem tanulhattam tovább, már 15 évesen elmentem dolgozni a Budapesti finomkötött áru gyárba, előbb 4- és 6 órásként bevásárlónak, később 3 műszakban sok féle – fajta gépen megtanultam dolgozni. A három műszak mellett elvégeztem egy varrónői tanfolyamot. Utazás közben állandóan horgoltam, minden percet kihasználtam.
Közben azért a szerelem utáni vágy engem is megkeresett, amiért imádkoztam is. Hogy milyen elképzelésem volt, arra is lelkileg fogatkoztam, de gazdagságról nem álmodoztam. Lett volna lehetőségem arra is, de azt mondtam köszönöm, nem kérem. Bizony az a lelki fogatkozás meghatározta az életemet.
1964-ben megismerkedtünk a párommal, a vasútnál dolgozott Pesten. 3 évig udvarolt, szegények voltunk, de úgy éreztem ő az igazi. 1967-ben házasságot kötöttünk, egy évig a nagymamámmal laktunk együtt egy kis szoba konyhában.
1968. december 8-án az Alföldre költöztünk tanyára a párom szüleihez. Két fiúgyermekünk született. Az persze természetes volt, hogy nekem kellett alkalmazkodni. Hála istennek mindent meg tudtam oldani, nem okozott gondot a tehénfejés sem.
Gyes után 1973. december 1-től bedolgoztam, varrtam otthon, legtöbbször éjszaka, a kisteleki varrodába, bizony kevés kis pénzért. Bizony előfordultak nézeteltérések, generációs problémák, de ugye nekem bele kellett abba gondolni, hogy aki csak a tanyai munkákat ismerte nem tudott váltani, mást csinálni. Tiszteletbe kellett tartani az ő nézetüket. Sajnos az ő életük sem volt könnyű. Apósomat elvitték a háborúba és anyósom ott maradt a négy gyermekével, az én párom volt a legfiatalabb. Betegen jött vissza apósom. Minden nemzedéknek adnak nehézségeket, ha megfigyelik, nem kell hozzá iskola. Ezért nekünk kellett eltartani a szülőket. Apósomat 7 évig, anyósomat 20 évig tartottuk el.
Közben Kisteleken építkezésbe fogtunk, a párom már régen itt dolgozott a vasútnál. Gyermekeinket taníttattuk. Két unokánk van. Dolgoztam a sajtüzemben és kábelgyárban.
Miközben azért arról sem feledkeztem el honnan jöttem, tartom a kapcsolatot testvéreimmel, rokonaimmal minden oldalról.
2004 óta írok. A szülőfalumban is megjelennek írásaim az újságokban és a lakóhelyemen, Kisteleken is. Sajnos 41 évi házasság után a párom meghalt, azóta többet foglalkozom az írással, szerepléssel. Igaz, nem vagyok született előadó, de számtalan oklevelem, különdíjam van és a negyedik antológia készül az Accordia Kiadónál Budapesten.
Nagyon fontos számomra a családi szeretet. Bízom abban, hogy van, akiknek tetszenek munkáim. Számomra az a jó, ha örömkönnyeket tudok varázsolni a szemekben és lelkileg hat.