Bár érteném mit mond a szél,
s tudnám mitől nevetgél.
Bár hallhatnám fák óhaját,
mi miatt viszi lég sóhaját.
Bár tudnám, mit e falak tudnak,
kopott lelkük mért adják búnak.
Bár látnám, mit napsugár láthat,
ahogy száguld a tegnapból mába.

Lennék a kék ég magasan fölötted,
míg a Hold fel nem jő mögötted.
Lennék forrásból bújt cseppnyi víz,
mely világot lát, s magában bíz.
Lennék kutya, mely oly hűséges hozzád,
hiába, hogy lényét magadtól eldobnád.
Lennék forró láva, mely gyakran feltör,
heves lökettel törtetve, míg a hideg eljön.

Bár lennék szél, mely nevet a világon,
s elborít kék eget, letör sok virágot.
Bár lennék platán, sok emlék őrzője,
figyelve népnek mi lesz jövője.
Bár lennék fal, kint az utca fronton,
mely romba dől, ha találja az ostrom.
Bár lennék nap, mely körötted forog,
s ha fel is éget, el nem hagy, zokog.

2014.04.29